„POLGÁRI LAKÁS FELÚJÍTÁSA, PÉCS, MAJPROSSY IMRE UTCA"
MEGVALÓSULT TERV

Építész-, belsőépítész tervező:
BORSOS ÁGNES DLA
GYERGYÁK JÁNOS DLA

Tervezés:
2019

Kivitelezés:
2019

Fotó:
KORONCZI PÉTER

„Minimumtól az optimum irányába – a szükséges tér”

A lakást magába foglaló társasház 1912-ben épült bérháznak. Az utcafronti homlokzatra voltak tájolva a főbb lakó helységek (3 darab). Az udvarban ’U’ alakban kialakított épületrészekben az utcafronti lakótereket kiszolgáló funkciók és alacsonyabb komforttal rendelkező bérlemények voltak. A szocializmus idején ez a rendszer felszabdalásra került, több lakóegységet alakítottak ki a házban, ezt a 132m2-es kelet - nyugat tájolású lakást is. A lakás tér- és tartószerkezeti szempontból egy keleti és egy nyugati térrészre van bontva. A két traktusnak köszönhetően minden funkció megfelelő mennyiségű természetes megvilágítást kap. A lakás szocializmusban kialakított rendszerének legfőbb jellemzője volt, hogy a keleti és a nyugati rész közötti átjárás csak egy helységen keresztül volt megoldott. Az átalakítás célja lett, hogy ezt a térkapcsolatok szempontjából korlátolt rendszert, új funkció kapcsolatokkal felülírja. Ennek az eredménye lett, hogy a lakásban kialakításra került helységek több irányból megközelíthetőek lettek, így biztosítva teljes átláthatóságot, a privátszférát és szükség esetén a funkciók szeparálását is.

A lakást kortárs bútorok teszik praktikussá, melyeknél szempont volt a falszerű megjelenés, annak érdekében, hogy se vertikálisan se horizontálisan ne szabdalják a teret. A lakásban a monokróm színek dominálnak, ezzel visszaidézve a kortárs bútorok mellett a polgári eleganciát.

2019-ben vásárolt és felújításra került 132m2 lakás talán nagyon is és pazarlónak is tűnt 2 ember számára, amit a pandéma hamar felülírt a térhasználattal szemben támasztott igények szempontjából. Egy polgári lakás összehasonlítva egy újépítésű társasházi lakással, több szempontból tűnhet pazarlónak: fűtési költségek a belmagasság vagy a térmértek miatt, de akár a közlekedő felületek és a bútorozhatóság is nevezhető feleslegesen nagyvonalúnak. Mennyi lehet az a tér, vagy milyen lehet az a tér, amely elegendő arra, hogy az életünkhöz szükséges folyamatokat elvégezzük benne, huzamosabb időszakon keresztül? Ez valószínűleg mindekének más.

Az elmúlt évtizedben a lakótér minimumában keresték az építészek/belsőépítészek a kihívást, ami a piaci igényt is fedte. Modern korunk új időszakába léptünk 2020-ban, amikor is lakótereink használata megváltozott. Egyik napról a másikra új szemszögből néztük, hogy mi egy jó élettér. Többünknek otthonról kellett dolgozni, gyerekeknek a szobájuk iskolává alakult át, a kikapcsolódásunk szinte egyetlen helyszínévé vált a lakás. Egy pillanat alatt más lett sokak elképzelése arról, hogy milyen is a megfelelő otthon, mennyi is az a tér, ami elég ahhoz, hogy minden szükséges tevékenységet el tudjunk végezni úgy, vagy ahhoz hasonló minőségben, ahogy előtte tettük több különböző helyszínen.

Több 100 évvel ezelőtt is a tér luxusnak számított, ahogy az előző évtizedekben is, amikor a feladat az volt, hogy minimális térben elhelyezett komfortos lakhatást kell tervezni. A lakásban eltöltött idő és az ott elvégzendő feladatok mennyisége, előirányozhat egy új szempontrendszert a pszichés- és fizikai egészségünk támogatása érdekében. Napjainkban a tér talán kevésbé luxus már és kis túlzással egy „megcsonkított” polgári lakás mérete tud az lenni, ami régen az iroda, a mozi, a játszótér és az otthon volt.

A belvárosi üres vagy lepusztult lakások tudnak, olyan attraktívvá válni talán, mint a kisebb újépítésű társaik.